Hogyan tovább?

Ezen vaskos iromány átolvasása után remélhetőleg az olvasó képet kapott egy kicsit a C# programozási nyelv és a .NET alapjairól vagy talán még egy picivel többet is. Azonban ezek tényleg csak az alapok voltak a .NET keretrendszert illetően.

A .NET a megjelenése pillanatában is igen nagy méretű volt, de az évek alatt még nagyobbra nőtt, teljesen kiismerni szinte lehetetlen feladat és sok esetben felesleges is. Ha csak asztali alkalmazásokkal foglalkozunk, akkor felesleges a webes szolgáltatások ismerete. Ugyanez fordítottan is igaz.

A könyv készítésekor nem volt célunk a különböző felhasználói felületek létrehozására alkalmas alrendszerek bemutatása, mert ezek felesleges "zajt" jelentettek volna a programozás alapjaival ismerkedők számára, valamint nincs univerzális megoldás minden célra. Azonban stabil C# és .NET alapismeretekkel ezek használata sokkal könnyebben elsajátítható.

Jelen pillanatban a következő felhasználói felület létrehozására alkalmas részei léteznek a keretrendszernek:

• Windows Forms
• Windows Presentation Foundation
• UWP
• ASP.NET
• Blazor

A Windows Forms gyökerei egészen a Windows 95-ig nyúlnak vissza. Akkoriban újdonságnak számított a grafikus felület és a C++ nyelv se volt elterjedve. A Windows API¹ éppen ezért a C nyelvű programozásra lett kitalálva. Ennek egy része a GDI, ami a Windows grafikus alrendszeréhez biztosított hozzáférést. A Windows 2000-ben ezt némileg felturbózták és nagy részét C++ segítségével újra írták. Ez lett a GDI+. A Windows Forms lényegében egy erre épülÅ‘ megoldás, ami elrejti a felhasználó elÅ‘l a platform invoke hívások sokaságát. Legnagyobb hátránya, hogy igencsak idÅ‘s, valamint az, hogy csak CPU-t képes használni a rajzoláshoz, ami nagyobb, komplexebb grafikus felületek létrehozását ellehetetleníti a lassú rajzolás miatt.

A lassú rajzolás problémájára született megoldásnak a Windows Presentation Foundation, röviden a WPF. Ez 2006-ban mutatkozott be a Vista verzióban a .NET 3.0 kiadással. A GDI lassúságának a fő oka a grafikus kártyák hiányában keresendő. 1995-ben nem igen volt jellemző, hogy egy számítógép 3D rajzolásra képes grafikus kártyával rendelkezzen. Éppen ezért a 3D rajzoláshoz szükséges API nem is volt része a Windows rendszernek, külön kellett telepíteni. Ez volt a DirectX. Ennek fejlesztése egészen a Vista megjelenéséig teljesen függetlenül zajlott az operációs rendszertől. 2006-ra szinte minden számítógépben megtalálható volt egy DirectX kompatibilis grafikus kártya. Éppen ezért újragondolták a teljes Windows grafikus API-t. A képességek kihasználásához alkották meg a WPF keretrendszert, ami az alkalmazások grafikus felületét egy XML alapú (XAML) nyelv segítségével írja le és gyors megjelenítést tesz lehetővé.

Az UWP a Windows 8.1-ben mutatkozott be, mint a korosodó Windows API alternatívája. Ez egy teljesen objektumorientált megközelítést alkalmazó .NET alapján létrehozott keretrendszer, ami igazán a Windows 10-ben teljesedett ki. A WPF kapcsán kifejlesztett XAML nyelv segítségével írja le a grafikus felületeket. A WPF és az UWP között éppen emiatt nagy az átjárhatóság.

Az ASP.NET a .NET szerver oldali keretrendszere, amivel weboldalakat, interaktív webes alkalmazásokat tudunk készíteni. A .NET Core megjelenésekor az ASP.NET volt az első, amit a Microsoft platformfüggetlenre átírt.

A Blazor keretrendszer a könyv írásának pillanatában még erÅ‘sen fejlesztés alatt van. Ez egy modern webes kliens oldali keretrendszer lesz, ami a modern böngészÅ‘kben fog működni, amik támogatják a Web Assembly² technológiát.

A fenti keretrendszerek közül a Windows Forms programozásában már csak akkor érdemes elmerülni, ha egy korábban írt alkalmazást szeretnénk tovább bővíteni, vagy módosítani. Ezen kívül azonban bármelyik keretrendszerben érdemes elmélyedni.