Névterek

A névtér fogalmat a könyvben már párszor említettem, viszont még egyszer sem volt igazán elmagyarázva, hogy mi is az a névtér? A névtér egy logikai csoportosítási lehetőség objektum orientált nyelveken belül. Az előnyét könnyű egy példával szemléltetni.

Tételezzük fel, hogy többen dolgoznak egy kódon, továbbá tételezzük fel azt is, hogy két programozó ugyanazt a feladatot kapja: implementáljanak egy osztályt. Ebben az esetben nagy a valószínűsége annak, hogy ugyanolyan névvel illetik az osztályukat. Egy programon belül névterek nélkül viszont nem lehet két azonos nevű osztály, mivel a fordító nem tudná eldönteni, hogy melyiket is kellene belefordítania a végleges termékbe.

Névterek használatával viszont elkerülhető a probléma, mivel a két programozónk két különböző névtérben dolgozik, így nem adódhat az a probléma, hogy két osztály neve globális szinten ugyanaz legyen. C# esetén a névterek használata kötelező. Ennek az oka az, hogy a keretrendszer több száz, vagy ezer osztállyal rendelkezik. Ha nem lennének névterek, akkor azon osztályok nevei, amelyek szerepelnének a keretrendszerben, nem lennének használhatóak.

Ez programozói szempontból egy hatalmas limitáció lenne, mert nem választhatnánk annyira szabadon osztály nevet, valamint a kód karbantarthatósága drasztikusan csökkenne, mivel a különböző funkciót ellátó osztályok ömlesztve, egy névtérben helyezkednének el.

A névtér a csoportosítási tulajdonsága által nagyon jó absztraktizáló eszköz amiből a kód statikus architektúráját (vázát) szépen fel lehet ismerni. Névterek alapján a megoldandó szoftveres problémának a történetét fel lehet ismerni/el lehet mesélni, különböző mélységekbe lemenve, ha szükség van részletekre.

Egy nagyon jó eszköz a program vázának, arhitektúrájának defininíciójára, amibe az osztályokat bele kell pakolgatni/fejleszteni különböző architekturális szempontok szerint.

Ilyen szempontok lehetnek az alrendszerek, rétegek, komponensek, osztály definíciók. A névterek között arhitekturális szabályokat lehet definiálni (megengedett/nem megengedett függőségek) és ezek betartását akár tesztekben, akár fordítási időben lehet ellenőrizni, ezáltal is növelve a karbantarthatóságot/módosíthatóságot.

Összefoglalva tehát a névterek használata segíti a kód karbantarthatóságát és egy logikai csoportosítási sémát biztosít.

A .NET keretrendszer osztályai a System névtérben és annak al-névtereiben helyezkednek el. Az egyes al-névterek közötti elválasztásra a pont karakter használható. Visual Studio-ban, ha a programunkon belül létrehozunk egy mappát (Solution Explorerben projekt kijelöl, majd jobb kattintás: Add→ New Folder) és azon belül egy osztályt, akkor a létrehozott osztály már egy saját névtérben fog elhelyezkedni, ami a következőképpen lesz elnevezve:

projekt.mappa

Az elnevezési séma természetesen tovább folytatódik további mappák létrehozásával a mappán belül.

A létrehozott névtereket a using kulcsszóval lehet használatba venni. A korábbi példákban eddig csak a System névteret alkalmaztuk, mivel ebben helyezkedtek el a használt osztályok. A generált osztályunk azonban több using direktívával is rendelkezik. Ezek alapértelmezetten kijelölésre kerülnek. A nem használt névterek könnyen eltávolíthatóak.

Ezen funkció automatizálható Visual Studio-ban úgy, hogy egy tetszőleges using utasítást tartalmazó sorra pozicionáljuk a kurzort, majd jobb gombbal kattintunk. A megjelenő menüben pedig az Organise Usings menüből válasszuk ki a Remove and Sort Usings opciót.

Ez eltávolítja a nem használt névtereket, azokat, amiket pedig használunk, ABC sorrendbe teszi. Ezen opciót ne alkalmazzuk az osztály első változatának elkészítése közben, mert később manuálisan fel kell vennünk ezeket, illetve az automatikus kód kiegészítés is csak a használt osztályokra fog korlátozni.

A globális névtér

C# esetén az összes névtér egy globális névtérbÅ‘l származik, amit a global kulcsszó jelöl. Mi ide kódot nem tudunk elhelyezni, illetve az itt található osztályokat, típusokat sem érhetjük el. A global kulcssszót a névterek teljes elérési nevén való meghatározáshoz használhatjuk.

Erre akkor lehet szükségünk, ha a programunkban több szerelvénybÅ‘l valahogy névtér ütközés alakul ki és explicit szükségünk van rá, hogy megmondjuk, hogy melyik névtér melyik osztályára is gondolunk pontosan. Ebben az esetben a :: operátorral használhatjuk a global kulcsszót a névtér teljes elérésének megadására:

using global::System.IO

Megjegyzés: A global kulcsszó használatára nagyon ritkán lesz szükségünk névtér megadáskor, mivel a legtöbb esetben enélkül is fel lehet oldani a névtereket. Szintén ugyanilyen ritkán fogunk találkozni a :: operátorral is, mivel csak a global kulcsszó esetén engedélyezett a használata.

Névütközések

A névterek remek eszközök, de mi van akkor, ha a kódunkban két különböző névtérben megvalósított, de azonos nevű osztályt is használnunk kell? Ebben az esetben az egyik megoldás, hogy a típus nevét teljes névtér elérési úttal specifikáljuk. Ez a megoldás jól használható addig, amíg maximum 1-2 alkalommal kell példányosítanunk az osztályt a forrásfájlunkon belül.

Azonban ha többször kell, akkor jó lenne valami álnévvel, aliassal illetni a típust. A using kulcsszó erre is alkalmazható.

Például:

using PointDto = MyProject.Dto.Point;
using PointViewModel = MyProject.ViewModels.Point;

A using után szereplÅ‘ név az alias név lesz, amivel tudunk hivatkozni a típusra. Az egyenlÅ‘ségjel után pedig a típus teljes nevének névtérrel együtt kell állnia. C# 12-tÅ‘l kezdÅ‘dÅ‘en a using ezen formában bármilyen típusra alkalmazható. Például Ë™using point = (int x, int y);

A using kiegészíthetÅ‘ a static kulcsszóval is, amivel statikus osztályokat tudunk használatba venni. Ez azért jó, mert így megspórolhatjuk az osztály nevének a kiírását. Például:

using static System.Console;

class Program
{
    static void Main()
    {
        WriteLine("Static using");
    }
}

A program kimenete:

Static using