Code First

Az Entity Framework alapvetően Code First megközelítéssel dolgozik. Ez azt jelenti, hogy a kódunk alapján generálja nekünk a DB sémát. Ennek előnye, hogy nem kell a DB tervezés nagyon mély bugyraiba belemennünk, illetve a kód módosítása után lehetőségünk van úgynevezett migrációk létrehozására. A migrációk a kódhoz igazítják a DB sémát és elvégzik a szükséges transzformációkat és nem kell manuálisan DB frissítő szkripteket, programokat létrehoznunk.

A programjaimban a DB eléréshez kapcsolódó kódokat egy külön szerelvényt szoktam létrehozni, hogy jobban elkülönüljenek. Ezt érdemes követni még kis projektek esetén is, mivel azok előbb-utóbb nagyobbra nőnek.

Ennek a projektnek egy DB vagy Database végzÅ‘dést szoktam adni. Mivel egy könyvkezelÅ‘ rendszert készítünk, ezért a projekt neve Konyvek.Database lesz. Az alábbi parancsok a szerelvény létrehozására szolgálnak, valamint telepítik a szükséges Entity Framework csomagokat:

dotnet new classlib -n Konyvek.Database
cd Konyvek.Database
dotnet add package Microsoft.EntityFrameworkCore
dotnet add package Microsoft.EntityFrameworkCore.Design
dotnet add package Microsoft.EntityFrameworkCore.Sqlite

A NuGet csomagok esetén, mivel nem került verzió megadásra, a legfrissebb fog települni.

Model létrehozása

Az EF használatbavételének első lépése, hogy modelleznünk kell az adatbázisunk entitásait, amik majd táblák soraivá alakulnak. Emlékeztetőül, az alábbi táblákat szeretnénk modellezni:

Ez alapján az alábbi entitások készíthetők el:

namespace Konyvek.Database.Entities;

internal class Author
{
    public int Id { get; set; }
    public string FirstName { get; set; } = null!;
    public string LastName { get; set; } = null!;
    public ICollection<Book>? Books { get; set; } = new HasSet<Book>();
}

internal class Publisher
{
    public int Id { get; set; }
    public string Name { get; set; } = null!;
    public string Address { get; set; } = null!;
    public ICollection<Book>? Books { get; set; } = new HasSet<Book>();
}

internal class Book
{
    public int ISBN { get; set; };
    public string Title { get; set; } = null!;
    public int PublishYear { get; set; }
    public Author? Author { get; set; }
    public Publisher? Publisher { get; set; }
    public int AuthorId { get; set; }
    public int PublisherId { get; set; }
}

Feltűnhet, hogy az elérés módosítója ezeknek az osztályoknak internal. Ennek az oka az, a DB modellezÅ‘ entitásokat biztonsági okokból nem érdemes a projekten kívül vinni, illetve ritkán van az, hogy egy objektum megfelelÅ‘en reprezentálná az adatot, amit ki szeretnénk nyerni az adatbázisunkból.

A másik dolog ami érdekes, az a sok = null!; utasítás. Ennek oka az, hogy nem jelöltem nullable típusnak az adatokat, amik a modellben szerepelnek, de konstruktor írásának sincs értelme, mert ezek az adatok úgyis majd a DB-bÅ‘l lesznek feltöltve.

ÉszrevehetÅ‘ továbbá még az is, hogy az entitások egymásra hivatkoznak. Például a szerzÅ‘ tartalmaz egy könyvek listáját és a kiadó is, míg a könyv egy kiadóra és egy szerzÅ‘re hivatkozik. Ezek az úgynevezett navigation propertijeink, ami alapján majd navigálni tudunk az adatbázisban a LINQ segítségével, illetve ezek írják le a kapcsolatot is. A navigation property-k mellett szokás felvenni a külsÅ‘ kulcsokat is, mint ahogy azt láthatjuk a Book esetén. Ennek oka az, hogy így ha létrehozunk egy új Book entitást, akkor elég csak egy meglévÅ‘ szerzÅ‘ és kiadó id-t megadnunk a létrehozáshoz, nincs szükség a teljes objektumra.

A modellben feltűnhetett, hogy a navigation property-k nem rendelkeznek a = null!; kitétellel és nullable megjelölést kaptak. Ennak az oka az, hogy ha például a könyvekbÅ‘l kérdezünk le, akkor join alkalmazása nélkül (késÅ‘bb lesz róla szó) csak a könyvek táblából előállítható Book objektumot fogjuk megkapni. Ha ezen is alkalmaztuk volna a = null!; kitételt, akkor futási idÅ‘ben könnyen szaladhatnánk NullReferenceException-re.

Ugyanígy fontos megjegyezni, hogy a kiadó és a szerzÅ‘ esetén alkalmazott navigaton property-k kollekciók. Kollekciók esetén az ajánlás az, hogy az ICollection<T> interfész segítségével definiáljuk a kollekciót konkrét implementációhoz kötés helyett és inicializáljuk az értékét egy új HashSet<T> típusú objektumra.

DB Context

Az Entity Framework fő osztálya a DBContext. Ebből kell egy osztályt örököltetnünk, ami majd az adatbázisunkat reprezentálja:

using Konyvek.Database.Entities;
using Microsoft.EntityFrameworkCore;

namespace Konyvek.Database;

internal sealed class KonyvekContext : DbContext
{
    public DbSet<Publisher> Publishers { get; set; }
    public DbSet<Author> Authors { get; set; }
    public DbSet<Book> Books { get; set; }

    public string DbFile
        => Path.Combine(AppContext.BaseDirectory, "database.sqlite");

    protected override void OnConfiguring(DbContextOptionsBuilder optionsBuilder)
    {
        optionsBuilder.UseSqlite($"Data Source={DbFile}");
    }
}

Az osztályban DbSet<T> típusú kollekciók reprezentálják a táblákat. Az OnConfiguring metódus felülírásával konfigurálhatjuk az adatbázis kapcsolatunkat. Jelen esetben mivel SQLite-ot alkalmazunk, ezért egy fájl nevet kell megadnunk. Ha SQL szerverhez kapcsolódnánk, akkor szerver IP címre és egy tanúsítványra és/vagy felhasználónévre és jelszóra lenne szükségünk, amivel kapcsolódni tudnánk.

Konfiguráció

Ezt követően a DBContext segítségével már tudnánk is DB műveletek végezni. De ne siessünk ennyire. Mi van akkor, ha például indexelni szeretnénk a szerző nevét a gyorsabb keresés érdekében, vagy például ki szeretnénk kényszeríteni bizonyos mezők megadását létrehozáskor?

Ebben az esetben annotálhatjuk megfelelő attribútumokkal a modellünket:

using Microsoft.EntityFrameworkCore;
using System.ComponentModel.DataAnnotations;

namespace Konyvek.Database.Entities;

[Index(nameof(FirstName), nameof(LastName), IsUnique = false)]
internal class Author
{
    [Key]
    public int Id { get; set; }
    [Required]
    public string FirstName { get; set; } = null!;
    [Required]
    public string LastName { get; set; } = null!;
    public ICollection<Book>? Books { get; set; } = new HasSet<Book>();
}

[Index(nameof(Name), IsUnique = false)]
internal class Publisher
{
    [Key]
    public int Id { get; set; }
    [Required]
    public string Name { get; set; } = null!;
    [Required]
    public string Address { get; set; } = null!;
    public ICollection<Book>? Books { get; set; } = new HasSet<Book>();
}

[Index(nameof(Title), IsUnique = false)]
internal class Book
{
    [Key]
    public int ISBN { get; set; };
    [Required]
    public string Title { get; set; } = null!;
    [Required]
    public int PublishYear { get; set; }
    public Author? Author { get; set; }
    public Publisher? Publisher { get; set; }
    public int AuthorId { get; set; }
    public int PublisherId { get; set; }
}

A megfelelÅ‘ annotációkkal ellátva már úgy fog működni a DB modellünk, ahogy szeretnénk, de ennek ára van, mégpedig az, hogy így innentÅ‘l kezdve a modell nem csak a modellért felelÅ‘s, hanem a tárolási sémájáért is, ami valahol sérti a Single responsibility elvet. Továbbá az attribútumok miatt az EntityFrameworkCore csomag függÅ‘sége lesz a modelleket tartalmazó projektnek.

Egy egy jól rétegelt architektúrában nem a legszerencsésebb megközelítés. Jelen esetben ugyan az a projekt tartalmazza az entitásokat, mint a DB context-et, de előfordulhat, hogy egy külön projekt ez a programunkban és ráadásul más rétegben.

Ebben az esetben nem opció a modellek számára a EntityFrameworkCore függÅ‘ség bevezetés, illetve a Single responsibility miatt is célszerűbb, ha ezek elkülönülnek.

Ilyenkor a DBContext osztályunkon a OnModelCreating metódus felülírásával lehetÅ‘ségünk van konfigurálni az entitásokat:

protected override void OnModelCreating(ModelBuilder modelBuilder)
{
    //konfigurálás
}

Ezt a paraméterként kapott modelBuilder megfelelÅ‘ metódusaival tudjuk megtenni, vagy külön készíthetünk konfigurációs osztályokat, amelyek ezt megteszik számunkra. Ebben az esetben a konfiguráló osztályainknak az IEntityTypeConfiguration<T> interfészt kell implementálniuk. Ez az interfész egyetlen egy Configure(EntityTypeBuilder<T> builder) metódust tartalmaz, amit implementálnunk kell.

Itt is a kapott builder osztályon keresztül tudjuk elvégezni a konfigurációt. A példa adatbázisunk konfigurációja így fog kinézni:

using Konyvek.Database.Entities;
using Microsoft.EntityFrameworkCore;
using Microsoft.EntityFrameworkCore.Metadata.Builders;

namespace Konyvek.Database.EntityConfigurations;

internal sealed class PublisherConfig : IEntityTypeConfiguration<Publisher>
{
    public void Configure(EntityTypeBuilder<Publisher> builder)
    {
        builder.HasKey(publisher => publisher.Id);
        builder.Property(publisher => publisher.Name).IsRequired();
        builder.Property(publisher => publisher.Address).IsRequired();
        builder.HasIndex(publisher => publisher.Name).IsUnique(false);
    }
}

internal sealed class AuthorConfig : IEntityTypeConfiguration<Author>
{
    public void Configure(EntityTypeBuilder<Author> builder)
    {
        builder.HasKey(author => author.Id);
        builder.Property(author => author.FirstName).IsRequired();
        builder.Property(author => author.LastName).IsRequired();
        builder.HasIndex(author => author.FirstName).IsUnique(false);
        builder.HasIndex(author => author.LastName).IsUnique(false);
    }
}

internal sealed class BookConfig : IEntityTypeConfiguration<Book>
{
    public void Configure(EntityTypeBuilder<Book> builder)
    {
        builder.HasKey(book => book.ISBN);
        builder.Property(book => book.Title).IsRequired();
        builder.Property(book => book.PublishYear).IsRequired();
        builder.HasIndex(book => book.Title).IsUnique(false);

        builder
            .HasOne(book => book.Author)
            .WithMany(author => author.Books)
            .HasForeignKey(book => book.AuthorId);

        builder
            .HasOne(book => book.Author)
            .WithMany(author => author.Books);

        builder
            .HasOne(book => book.Publisher)
            .WithMany(publisher => publisher.Books);

        builder
            .HasOne(book => book.Publisher)
            .WithMany(publisher => publisher.Books)
            .HasForeignKey(book => book.PublisherId);
    }
}

Ezt a szintaxist nevezi az Entity Framework dokumentációja Fluent konfigurációnak. Ez jóval több személyre szabási lehetőséget biztosít, mint az attribútumos annotáció. Itt a kapcsolatokat is tudjuk definiálni.

A kapcsolatokat egyébként a jelenlegi modell esetén nem is lett volna muszáj definiálni, mivel a modell tulajdonság elnevezéseiből (többes szám vs. egyes szám) ki tudja következtetni az Entity Framework a kapcsolatok típusát.

A kész konfigurációs osztályokat vagy manuálisan hívjuk be a OnModelCreating metódusban, vagy az összes a szerelvényben találhatót betölthetjük a ApplyConfigurationsFromAssembly metódussal. Ennek paraméterként egy szerelvényt kell megadnunk. Mivel jelen esetben ugyan abban a szerelvényben találhatóak az entitások, mint a KonyvekContext osztályom, ezért ezt felhasználva töltettem be a konfigurációkat.

A külön konfigurációs osztályok előnye, hogy ezek segítéségével elérhető a teljes Entity Framework funkcionalitás. Ugyan ez attribútumokról azok nyelvi korlátai miatt azonban nem mondható el.

Konfigurációs metódusok

A kódban a tulajdonságok után az IsRequired() kikényszeríti, hogy ki kell tölteni az adott mezÅ‘t. Ha ez nem történik meg, akkor kivételt fogunk kapni. Számos hasonló konfigurációs metódust biztosít az Entity Framework. A teljesség igénye nélkül egy pár:

• HasColumnName(string? name)

  Megadja a mező nevét a táblában. Ha nem használjuk, akkor a modellben meghatározott tulajdonságnév lesz használva.

• HasComment(string? comment)

  A mező leírását adja meg. Hasznos, ha a sémát dokumentálni szeretnénk az adatbázisban.

• HasColumnOrder(int? order)

  Alapértelmezetten a tábla létrehozásakor az oszlop sorrend a következő lesz: az elsődleges kulcs oszlopai, a modell tulajdonságai, majd a modell ősének tulajdonságai. Ha ettől eltérő oszlop rendezést szeretnénk kialakítani a modellt leíró táblában, akkor ezzel a metódussal ezt felülbírálhatjuk.

• IsRequired()

  Az adatbázis mező kitöltése kötelező lesz.

• HasDefaultValue(object value)

  Ha a mező értékét nem adták meg, akkor meghatározza az alapértelmezett értéket.

• HasMaxLength(int maxLength)

  Szöveges mezÅ‘k esetén hasznos, konfigurálja a szöveg mezÅ‘ maximális megengedett hosszát. Megjegyzés: ha a felhasználótól közvetlenül érkezÅ‘ szöveget tárolunk az adatbázisban, akkor a HasMaxLength() segítségével mindig konfiguráljunk egy észszerű maximális hosszúságot a szövegnek.

• HasPrecision(int precision, int scale)

  Lebegőpontos mezők esetén és idő mezőknél hasznos. Konfigurálja a mező pontosságát és a skálát. A pontosság a számjegyek száma. A skála a számban lévő tizedesvesszőtől jobbra lévő számjegyek száma. Például az 123,45 szám pontossága 5, a skála pedig 2. Ezt érdemes konfigurálni lebegőpontos számok esetén, mivel enélkül a beállítás nélkül az adatbázis-kezelő rendszerünk alapértelmezett beállítását kapjuk, ami kerekítési hibákhoz vezethet.

• IsFixedLength(bool fixedLength = false)

  Szöveg mezők esetén hasznos. Fix hosszúságúra lehet vele állítani a szöveget.

• IsUnicode(bool unicode = true)

  Szöveg mezők esetén használható. Meghatározza, hogy a szöveg Unicode karakterekből áll-e vagy sem. Erre azért van szükség, mert egyes relációs adatbázisokban különböző típusok léteznek a Unicode és a nem Unicode szöveges adatok megjelenítésére. Ha nem állítjuk be, akkor a szövegünk Unicode szövegként fog tárolódni.

• UseCollation(string? collation)

  Beállítja, hogy milyen karakterillesztési módot használjon a mezÅ‘. Ez rendezésnél és keresésnél tud fontos lenni szöveges mezÅ‘k esetén. A karakterkódolás és az ABC sorrendje között az angol nyelv kivételével nincsen kapcsolat. Ezért ha sorba rendezünk egy szöveges mezÅ‘ alapján, akkor a karakterillesztés meghatározása nélkül szinte biztos, hogy nem a mezÅ‘ nyelvének megfelelÅ‘ ABC sorrendet kapunk. Kereséskor is érdekes lehet ez, hogy különbséget tegyen-e a rendszer az ékezetes és ékezet nélküli megadásban. Például a megfelelÅ‘ illesztés használatával elérhetÅ‘, hogy a DB-ben tárolt Óbuda és a keresÅ‘feltételben megadott obuda azonosnak számítson.

  A metódusnak átadandó illesztés azért szöveges típusú, mert adatbázis megoldásonként itt is eltérés lehet a támogatottak között.

• HasComputedColumnSql(string? sql)

  A mező értéke számítás alapján jön létre. A paraméterben megadhatjuk az SQL kifejezést, ami alapján a mező értéke előáll.

Adatbázis létrehozása és migrálás

Már majdnem a célegyenesben vagyunk. A korábban létrehozott DB context szépséghibája, hogy ha nem létezik a DB fájl, akkor nem is jön létre és cserébe kapunk egy kivételt. Ezt elkerülendÅ‘ a konstruktorban hívhatunk egy Database.EnsureCreated() metódust, ami létrehozza nekünk üresen azt.

Ez a megoldás akkor jó, ha tuti biztosak vagyunk benne, hogy az adatbázist és a benne tárolt adatokat nem kell megtartanunk, ha változtatunk valamit a modellek sémáján.

Abban az esetben, ha meg szeretnénk tartani az adatokat, akkor migrációra van szükségünk. A migráció úgy működik, hogy létrehoz egy táblát ami a DB verzióját tárolja és az alapján a szükséges modell változtatásokat elvégzi.

Migráció generálásához az Entity Framework parancssori programjára lesz szükségünk és az alábbi parancsot kell kiadnunk a DB Context osztályunkat tartalmazó projekt könyvtárában:

dotnet ef migrations add InitialCreate

Az InitialCreate lesz a kiinduló sémánk a kódban. A DB ezen parancs létrehozása után a következÅ‘ parancs segítségével inicializálható/frissíthetÅ‘:

dotnet ef database update

A migráció létrehozásához és a DB frissítéséhez a kódunknak forduló állapotban kell lennie. Ha ezek után bármikor módosítanánk az entitásainkat, akkor egy új migrációs lépést hasonlóan tudunk felvenni: dotnet ef migrations add [Migráció neve]

Ezt követÅ‘en szintén frissíteni kell az adatbázist a dotnet ef database update parancs kiadásával.

Ez a manuális DB séma frissítés automatizálható. Ha a DB context osztályunk konstruktorában elhelyezzük a Database.Migrate() hívást, akkor a Context létrejöttekor a szükséges migrációk automatikusan alkalmazásra kerülnek.

Megjegyzés: Ha korábban a DB-t a Database.EnsureCreated() segítségével hoztuk létre, akkor a migrációk nem fognak működni, mivel nem jött létre a speciális migrációs lépések kezeléséhez szükséges tábla.

Tags Adatbázis, Code, Entity, First, Framework, Kód, Kódból