UDP adatátvitel

A TCP/IP alternatívája adatszállítás tekintetében az UDP, ami datagramokban továbbítja az adatokat és az adat sikeres célba éréséről nem kér visszaigazolást a klienstől. Ez első hangzásra problémás lehet, mivel hálózati adatátvitel során könnyen keletkezhetnek hibák. De ez még nem jelenti azt, hogy minden hiba egyformán fontos lenne. Sok múlik a kontextuson. Például egy élő internetes hang vagy videó stream közben, ha egy csomag kimarad, akkor hiába tud róla a feladó, újraküldeni nem érdemes, mert mire megérkezik a kimaradt csomag, már rég máshol kellene tartania a közvetítésnek.

Éppen ezért élő közvetítések továbbítására kiváló protokoll az UDP. Ezen felül számos más célra is használható. Például a DHCP hálózat konfigurációs protokoll is UDP-n keresztül működik.

Hasonlóan a TCP/IP programozásához a .NET is több lehetÅ‘séget ad, de van ami itt is háttérbe szorult, szóval itt is a Task alapú megoldásokat szemléltetem, amelyek megértéséhez szintén szükséges egy minimális hálózati alapismeret.

A példaprogramok egy idő szervert és a hozzá tartozó klienst implementálják:

using NetworkCommon;
using System;
using System.Net;
using System.Net.Sockets;
using System.Text;
using System.Threading;
using System.Threading.Tasks;

namespace UDPServer
{
    internal static class Program
    {
        static void Main(string[] args)
        {
            Socket socket = new Socket(AddressFamily.InterNetwork, SocketType.Dgram, ProtocolType.Udp);
            CancellationTokenSource tokenSource = new CancellationTokenSource();
            try
            {
                socket.SetSocketOption(SocketOptionLevel.IP, SocketOptionName.ReuseAddress, true);
                socket.Bind(new IPEndPoint(IPAddress.Parse(Constants.LocalhostIpv4), Constants.UDPProgramPort));
                
                Task.Run(() => ServerTask(socket, tokenSource.Token));

                Console.WriteLine("A szerver fut. Nyomj egy gombot a kilépéshez.");
                Console.ReadKey();

            }
            finally
            {
                socket.Close();
                tokenSource.Cancel();
                tokenSource.Dispose();
            }
        }

        private static async Task ServerTask(Socket socket, CancellationToken token)
        {
            IPEndPoint any = new IPEndPoint(IPAddress.Any, Constants.UDPProgramPort);
            byte[] buffer = new byte[4096];
            while (true)
            {
                if (token.IsCancellationRequested)
                {
                    break;
                }

                SocketReceiveFromResult result = await socket.ReceiveFromAsync(buffer, any, token);

                string msg = Encoding.UTF8.GetString(buffer, 0, result.ReceivedBytes);
                if (msg == "time")
                {
                    byte[] response = BitConverter.GetBytes(DateTime.Now.ToBinary());
                    await socket.SendToAsync(response, result.RemoteEndPoint);
                }
                else
                {
                    await socket.SendToAsync(Array.Empty<byte>(), result.RemoteEndPoint);
                }
            }
        }
    }
}

A szerverünk itt is egy külön szálon van megvalósítva. UDP kommunikációt a Socket osztály megfelelÅ‘ konfigurációjával tudunk létrehozni. A Socket az egy porton folyó hálózati kommunikációt reprezentál és akár TCP-re is konfigurálhatnánk. A konfigurációban a SocketType.Dgram és ProtocolType.Udp párban járnak. A SetSocketOption hívással bekonfiguráljuk, hogy kétirányú a kommunikáció és más kliens is csatlakozhat hozzánk, majd a Bind metódussal ténylegesen el is kezdjük figyelni a bejövÅ‘ kapcsolatokat.

A ReceiveFromAsync metódus egy blokkoló hívás, ami addig fog várakozni, amíg nem kaptunk adatot. Éppen ezért, hogy lehetÅ‘ségünk legyen megszakítani a figyelést, ennek a metódusnak továbbadjuk a CancellationToken változónkat. A ReceiveFromAsync metódus esetén meg kell mondanunk azt is, hogy honnan fogadunk adatot. Ezt az any változó úgy konfigurálja, hogy bármilyen IPv4 címrÅ‘l fogadunk egészen addig, amíg a megfelelÅ‘ porton van továbbítva.

Ha sikeres volt a fogadás, akkor egy SocketReceiveFromResult típusban megkapjuk azt, hogy a bufferbe mennyi byte adat lett írva, illetve a kliens IP címét is (RemoteEndPoint tulajdonság). Ezen két adat felhasználásával kiolvassuk a kliens által küldött adatot, ami jelen esetben egy UTF-8 kódolású parancsszó (time). Ha ez az, amit várunk, akkor a jelenlegi idÅ‘t long formátumba konvertáljuk a DateTime osztály ToBinary() metódusával, majd a BitConverter.GetBytes hívással kapott byte tömböt átküldjük a kliensnek. Hibás parancs esetén üres választ továbbítunk.

using NetworkCommon;
using System;
using System.Net;
using System.Net.Sockets;
using System.Text;
using System.Threading.Tasks;

internal static class Program
{
    static async Task Main(string[] args)
    {
        using (Socket socket = new Socket(AddressFamily.InterNetwork, SocketType.Dgram, ProtocolType.Udp))
        {
            socket.SetSocketOption(SocketOptionLevel.IP, SocketOptionName.ReuseAddress, true);
            await socket.ConnectAsync(new IPEndPoint(IPAddress.Parse(Constants.LocalhostIpv4), Constants.UDPProgramPort));

            await socket.SendAsync(Encoding.UTF8.GetBytes("time"));

            byte[] buffer = new byte[4096];

            int bytes = await socket.ReceiveAsync(buffer);

            if (bytes == sizeof(long))
            {
                DateTime ServerTime = DateTime.FromBinary(BitConverter.ToInt64(buffer, 0));
                Console.WriteLine(ServerTime);
            }
        }
    }
}

Kliens oldalon a ConnectAsync metódussal csatlakozunk a konfiguráció után a szerverhez és adatot a ReceiveAsync metódussal fogadunk, ami egy egész számként (int) adja vissza, hogy mennyi adat került írásra a bufferbe. Ezt felhasználva érdemes ellenÅ‘rizni, hogy a kapott adatmennyiség megegyezik-e egy long hosszával. Ha igen, akkor a szerveren elvégzett átalakítás fordítottját elvégezzük.

Figyelem: A bemutatott kódrészlet hasznosnak tűnhet, de csak egy példaprogram és ebbÅ‘l adódóan nem alkalmas számítógépek idejének hálózaton keresztüli szinkronizálására, mivel a kommunikáció nem veszi figyelembe azt, hogy az adatátvitel nem azonnal történik meg. Ha ilyen jellegű alkalmazásra lenne szükségünk, akkor az NTP protokollt¹ használó alkalmazások képesek ennek a kezelésére.