A C történelme

A C nyelv története egészen 1972-ig nyúlik vissza. A nyelvet eredetileg Dennis Ritchie tervezte és története szorosan összefonódik a Unix történelmével. A Unix-ot eredetileg assembly-ben írták a DEC PDP-7-es típusú számítógépére.

Az assembly hátránya, hogy gépfüggő kódot eredményez, vagyis a megírt kód nem hordozható két egymástól eltérő architektúrát alkalmazó gép esetén. Ez bármilyen program esetén problémás tud lenni, de a Unix esetén kifejezetten az volt, mivel a bevezetése után felmerült az igény, hogy további géptípusokra is elkészítsék. A PDP-11-es gépre szánt változat is eredetileg Assembly-ben íródott és a fejlesztők azzal találták magukat szemben, hogy két egymástól eltérő kódbázist kell karbantartaniuk. Ez a probléma leginkább a segédprogramok esetén ütközött ki.

Ken Thompson, Dennis Ritchie kollégájának az ötlete az volt, hogy készít egy programozási nyelvet, hogy a segédprogramok kódját egységesíteni tudják. Eredetileg a Fortrant szerette volna egyszerűsíteni, de ebből nem lett semmi, mivel inkább a BCPL nyelvet vette alapul, amire erős hatással volt az ALGOL nyelv. A programozási nyelvét B-nek nevezte el, utalva ezzel a BCPL gyökerekre. 1971-ben Dennis Ritchie elkezdte továbbfejleszteni a B nyelvet, kihasználva a PDP-11 lehetőségeit. Eredetileg az ő variánsát Új B-nek (New B, NB) nevezte el és ezt felhasználva Thompson elkezde újraírni a Unix rendszermagot az új nyelvben. Az újraírás erősen hatott a nyelv fejlesztésére és további funkciók bevezetését igényelte, majd 1972-ben átnevezték a nyelvet C-re.

A nyelv folyamatosan fejlődött, újabb és újabb funkciókkal. Brian Kernighan és Dennis Ritchie A C programozási nyelv című könyve 1978-ban jelent meg és képezte az alapját az első, nem hivatalos C szabványnak. Az első, ténylegesen szabványosított C verzió 1989-ben készült el. Az elkészültét egy 6 éves előkészítő munka előzte meg. A szabvány a C89 jelzést kapta. Ezt 1995-ben követte a C95, majd 2000-ben a C99. Ezt 2011-ben követte a C11, majd 2018-ban a C17, ami jelenleg a legfrissebb elfogadott változat. A következő változat a C23 kidolgozás alatt áll.

A C mai napig a modern operációs rendszerek alapját képezi. Ha Windows vagy Linux esetén egy rendszerhívást szeretnénk lebonyolítani, akkor az előbb-utóbb valahol C kompatibilis függvényhívásként fog realizálódni a kernelben.

A C fejlesztésénél a cél az volt, hogy egy magas szintű, erősen típusos programozási nyelv legyen. Sajnos mindkét kijelentés nézőpont kérdése, mivel az assembly nyelvnél sokkal magasabb szintű ugyan a C, de az idő előrehaladtával megváltozott a magas szintű és az erősen típusos nyelvekkel szemben támasztott követelményrendszer, ezért manapság inkább egy gép közeli programozási nyelvnek nevezhető.